Damien White: The Illusionists beszámoló

Novemberben látogatott el hozzánk az Illusionists csapata és 3 nap alatt 4 műsorral szórakoztatta a hazai közönséget a Syma csarnokban. Eredetileg csak 3 előadás volt betervezve, de a jegyeladásokat nézve a szervezők úgy döntöttek, hogy vasárnap egy délutáni plusz előadással egészíti ki a programot, ami jó ötletnek bizonyult, hiszen csak úgy kapkodták a jegyeket. Nem véletlenül, hiszen ilyen nagyszabású bűvész show ritkán fordul meg hazánkban, legutoljára a Disney csinált idén januárban egy gyerekeknek szóló bűvész showt, előtte pedig Copperfield volt itt még 2005-ben Debrecenben. Egy dolgot logikusan le lehet szűrni: a hazai közönség ki van éhezve a színvonalas nagyszabású bűvész showkra. 🙂

Na de térjünk rá az Illusionists műsorára, ahol 7 nagyszerű bűvész, illuzionista csillogtatta meg tehetségét a Syma csarnokban. Már jó előre le kell szögeznem, hogy nem célom szakmailag értékelni az előadókat, nem is veszem hozzá a bátorságot, hiszen nem véletlenül lettek ők beválasztva egy ilyen csapatba. Most mint laikus ragadtam tollat – annak ellenére, hogy  bűvészként voltam jelen -, és elmesélem, hogy számomra mit jelentett az Illusionists. (Klikk a tovább olvasom gombra!)

Azért tudom ezt megtenni, mert mindenfajta elvárás nélkül ültem be a műsorra, hiszen nem egy FISM-re (bűvész olimpiára) mentem, ahol szakma a szakma előtt mutatja be hihetetlen képességeit – amit évekig, évtizedekig gyakorolt -, hanem egy laikusoknak szóló bűvész showra. Tehát az Illusionists  elvárásainak eleget téve, mint laikus élveztem a műsort.

Alapvetően egy jól összerakott műsort láthattam, amiben az illúziószámoktól kezdve, a mentalista produkciókon át az apróbb trükkökig és szabadulószámig minden jelen volt, ráadásul mindez élő zenével kísérve, amire nem számítottam és kifejezetten kellemes meglepetés volt. Laikusként egyáltalán nem unatkoztam, hiszen a trükkök sorrendje is változatosan követte egymást, így bármilyen bűvészeti ág is volt a nézők szíve csücske, az előadók biztosan kielégítették az igényeket. Nem beszélve arról, hogy a készítők nem csak a trükkök, de a fellépők stílusának sokszínűségére is ügyeltek, hiszen ezalatt a kb. két óra alatt láthattunk sírva röhögős humoros bűvészt, Manson-féle vadállatot (ha szabad így említenem Dan Sperry-t, aki külseje ellenére biztos sokak szívébe belopta magát), duót, akik a klasszikus illúziókban jeleskedtek, stb. Mindenkire ki fogok térni. 🙂

Tehát egy szó, mint száz, véleményem szerint nem tévedek, ha azt mondom, hogy bármely laikus szívesen ülne be egy ilyen műsorra még egyszer, hiszen megkaphattuk az izgalmat, a csodát, a humort és a bájt, ami az egész műsort áthatotta. Aki ott volt, annak elég csak Kevin James rózsás, vagy hóeséses trükkjére gondolni és tudja miről beszélek. 🙂

Na de nézzük meg őket közelebbről. Alapítótársammal együtt volt szerencsénk a fellépőkkel személyesen is találkozni, ami iszonyatosan nagy megtiszteltetés és élmény volt számunkra, hiszen megismerhettük őket úgy, mint magánembereket és nem csak azt a karaktert láttuk, amit a színpadon játszanak el. Mindannyian nagyon közvetlenek és barátságosak voltak és nem hiszem, hogy azért, mert megtudták, hogy kik vagyunk. 🙂 A laikusok Andrew Basso-val és, ha jól tudom pénteken még Sperry-vel is volt lehetőségük közös fotót készíteni, mert a műsor után kijöttek az előtérbe. (Egyébként akinek sikerült, azok a Bűvész Színház Facebook oldalán nyugodtan osszák meg, mi szívesen látnánk!) Az igazi rajongók pedig akár programfüzettel, poszterrel és trükkökkel is gazdagodhatott a szuveníresnél. Mi is bevásároltunk, mert akár hiszitek, akár nem, azért az árért ezek a kis trükkök igazán megérték! 🙂

Dan Sperry

Azt mondják, hogy Sperry nem más, mint Copperfield és Manson keveréke és igazuk van. Stílusosan Manson számra adta elő híres galamb rutinját, aminek kulcselemeit a videón is láthatjátok. Dan az egész műsor alatt egy szót sem szólt, inkább játszott, játszotta azt a szórakozott, néhol morbid karaktert, ami inkább hasonlított egy életre kelt marionett bábra, mint egy fiatal srácra, aki kifestette magát. Ő volt az különben, akivel legutoljára találkoztunk, gondolom azért, mert azt a sminket nem két perc lehet felkenni. Alig fél óra volt még a show kezdetéig, így nem meglepő módon sietett is. (Habár közös képet nem sikerült készítenünk, Facebook oldalunkon találtok egy képet, ahogy ott eszik mögöttünk.) 🙂

Jeff Hobson

A show komikusa, a fantasztikus Jeff Hobson volt, aki olyan nagy cégeknek haknizott már, mint az Apple, a Microsoft, a Coca-Cola, a Pepsi… észrevettétek, hogy a konkurencia őt is mindig lopta? 🙂 Ő volt az, aki betojatott minket a gatyánkba, elég volt csak kiállnia a színpadra. Aki ott volt, annak megjósolhatom (jó mentalistaként), hogy az I’m a dancing Queen című slágerre egy igen meghatározó jelenet fog beugrani vele kapcsolatban. Igaz? 🙂

Az volt az érdekes, hogy mi a műsor előtt találkoztunk vele, ugye nem tudtuk még mit fog alakítani a színpadon és számunkra a show alatt vált egyértelművé, hogy micsoda hihetetlen színészi képesség kell az ő produkciójához, mert előtte, mintha egy teljesen más embert ismertünk volna meg. Profi a szakmájában.

https://www.youtube.com/watch?v=wA7LvQ4YMQ8

A műsorban bemutatott tojászsák trükk. 🙂 Sajnos a kifejezetten nekünk szánt poénok nincsenek rajta, hiszen ez máshol, más közönségnek készült.

https://www.youtube.com/watch?v=flea4NF8ubU

Andrew Basso

Az Olasz szabadulóművész sokak legizgalmasabb perceit okozta, amikor Houdini híres szabadulószámát előadta, amiben fejjel lefelé, kalodába zárva merítik bele egy vízzel teli tartályba, ráadásul megbilincselve, hogy onnan pár perc alatt kiszabaduljon. Andrew fejjel lefelé a műsor elején egy kényszerzubbonyból is kiszabadult és a műsor második felében bűvésztudását is megcsillogtatta egy vicces kis kötéltrükkös szabaduló számmnál. 🙂 A legjobb talán az volt, amikor ennél a számnál Olasz sármját bevetve bájolgott a kihívott női nézőnek, miközben a kihívott férfit semmibe véve levegőnek nézett. Természetesen mindez a komédia része volt, ami nagyon el volt találva. 🙂  A videóban a víztartályos szám izgalmát élhetjük át újra. Aki találkozott vele a műsor után, érezhette milyen közvetlen személyiség volt. Mikor megtudta, hogy Bűvész Színházat alapítottunk itt, megígérte, hogy egyszer még visszatér és megnézi. Szaván fogjuk. 😉

Kevin James

A szívem nála dobbant meg a legjobban. Kevin James számomra egy ikon, aki a színpadon csak egy kicsit tesz hozzá önnön magához, a karakter kedvéért. Egyik álmom vált valóra, mikor találkozhattam vele személyesen, hiszen felvételről annyiszor láttam már, nem beszélve híres illúziójáról, amit a műsor alatt elő is adott és amit itt a videón is láthattok.

Talán sokan nem tudják, hogy ő eredetileg nem tervezte, hogy színpadra áll, mint bűvész. Trükköket és illúziókat tervezett, többek között David Copperfield-nek is. Végül úgy döntött trükkjeit, amiket kitalál maga fogja bemutatni és szerintem jó döntés volt, hiszen így egy újabb érdekes és egyedi karakterrel bővült a bűvész szakma. Szerintem ez a feltaláló szerep (a fehér ruci, a szemüveg, stb.) nagyon jól áll neki, nem? 🙂

Volt szerencsénk a kis Chaplint megtestesítő Antonio Hoyos-szal is találkozni és egy pár szót váltani, aki Kevin egyik illúziójában szerepelt. Egyébként ő sok Hollywood-i filmben is szerepelt már, többek között a Sigourney Weaver főszereplésével készült Gorillák a ködben című filmben. Ő is készséggel és nagy szeretettel írta alá kis fényképünket, sőt még egy kis Chaplin fejet is rajzolt. 🙂

Mark Kalin és Jinger Leigh

Mark és Jinger egy duót alkotott, ők képviselték a műsor klasszikus illúzióit. Két néző segítségével kettéfűrészelték Jinger-t, nézőktől kölcsönkért gyűrűket kapcsoltak össze, sőt, Mark még tüzes dárdákkal is átdöfte igen szimpatikus asszisztensét, akiről megtudtuk, hogy táncos volt és 15 évesen már olyan nagynevű cégekkel turnézott, mint a Disney.

Igazán bájos teremtés volt, aki külön értékelte, hogy a fénykép, amit aláírattam velük egy saját készítésű (Photoshop) darab volt. 🙂

Philip Escoffey

A műsor mentalistája (aki egyébként Angol és hazája egyik vezető mentál művésze) tűnt fel először, habár nem a színpadon, hanem a kivetítőn, ahol a nézők gondolataiban olvasott. Habár ismertem a módszert, olyan jó volt látni a körülöttem ülők arcán a döbbenetet. Hiszen ezért csináljuk nem? 🙂 Philip egyébként a műsor első felében kapott szinte főszerepet, mert egy mentalista kísérleten belül három néző fejében is olvasott, onnan kellett kiszednie egy lapot, egy ábrát és egy szót. Ráadásul mindezt megspékelte egy jóslattal is, amiben a jövő történéseit vetítette előre. A videón egyébként egy interjú látható vele, ahol a riporter fejében olvas. A mi találkozásunk legviccesebb jelenete különben az volt, mikor a közös fotót készítettük és a gép az istenért sem akart elkattani. Erre ő nevetve csak annyit mondott: Ez most nem én vagyok! 🙂

Szóval – hogy végre magamba fojtsam a szót -, én nagyon jól éreztem magam (Párom nevében is beszélve), szívesen megnézném megint, átélném újra és alig két-három napja volt, de már most hiányzik! 🙂 De jó hír, hogy hamarosan debütál az Illusionists 2.0, ami remélem hamar elér hozzánk is. Én ott leszek, az tuti! És Te? 🙂

Köszönöm, hogy eddig eljutottál és elolvastad ezt a kis szösszenetet, ami visszatekintve nem is lett olyan rövid. 🙂 Ha te is ott voltál a műsoron nagyon szívesen olvasnám a te véleményedet is, élményeidet, akár itt, akár Facebook-on.

Leave a Reply

Your email address will not be published.